
Minden kertész ismeri a problémát: Gyomlálás vagy fűnyírás után vöröses foltok jelennek meg a bőrön. Megmutatjuk, hogyan lehet felismerni a bolhacsípést, és milyen tulajdonságok különböztetik meg a fűatkáktól.
Dióhéjban
- apró levélbogarak, amelyek a talaj közelében élnek
- növényekkel táplálkozik
- nincsenek mandibuláris szerszámai
- csak a nyál okoz vörösséget
- enyhe kipirosodásról és viszketésről ismerhető fel
bolhacsípés: jellemző jellemzők
A céklabolha valójában nem bolha, hanem különböző típusú levélbogarak. Közös vonásaik, hogy rajonganak minden zöldért – és kis méretükhöz képest nagyon messzire tudnak ugrani. A legkisebb zavarásra, például tipikus kerti munkákra, mint a gyomlálás, gereblyézés vagy kapálás, az állatok elmenekülnek, és gyakran emberre kötnek. Mivel a bolhabogaraknak nincs mandibulája, természetesen nem tudnak harapni. Ennek ellenére vöröses foltokat fedezhet fel a bőrön, amelyeket a bogarak nyálára adott allergiás reakció okoz. A tapaszok kissé viszkethetnek, de nem veszélyesek. Más kertlakókkal ellentétben, mint például a kullancsok, a bolhabogarak nem terjesztenek betegségeket.

Allergiás reakció
Az egyetlen tünetek, amelyekre vigyázni kell:
- súlyos bőrpír, vörös foltok
- súlyos duzzanat
- forró tapintású „harapás” hely
- hólyagosodás
Ez egy súlyos allergiás reakció, amelyet allergiaellenes gyógyszerekkel kell kezelni. Ezért forduljon háziorvosához, bőrgyógyászhoz vagy allergológushoz.
Értesítés: A bolhák szeretik a meleg és száraz időt, ezért különösen aktívak a nyár közepén, és ezért nagyon valószínű a kertészkedés "harapása". Hosszú ujjú ruházattal és kertészkesztyűvel védekezhet.
Különbség a fűatkáktól
A fűatkák a pókfélék közé tartoznak, és aratóatkákként vagy őszi atkákként is ismertek. A mindössze három milliméter nagyságú kis állatok a föld felszíne alatt élnek, és nem harapják meg az embert - ellentétben apró, nagyon agresszív, szabad szemmel alig látható lárváikkal. Ezek a fűszálakon lapulnak, és ott várják, hogy emberi és állati gazdák elhaladjanak mellettük. Meleg, nedves, jó perfuzú, vékony bőrű területet keresnek, ezért a jellegzetes dudorok gyakran megjelennek a térdüregekben, az ágyékban, a szeméremtérben vagy a hónalj alatt. A mindössze 0,2 milliméter nagyságú atka lárvák odaérve lágyító enzimeket fecskendeznek be a bőrbe, és végül felszívják a sejtlevet és a nyirokot. A következő tünetek jellemzőek a fűatka csípésére:

- sok kisebb falat egymás mellett
- apró vöröses foltok, búzákkal
- esetleg viszketés
- esetleg enyhe láz
Az is jellemző, hogy az említett tünetek csak körülbelül 24 óra múlva jelentkeznek. Tehát ha ilyen viszkető bölényeket észlel, és előző nap lenyírta a füvet, akkor nagy valószínűséggel a fűatkák okozzák.
Értesítés: Sok más csípős és csípős rovartól eltérően a fűatkák nem terjesztenek betegségeket.
Gyakran Ismételt Kérdések
Mi segít a bolhacsípés után?A legjobb, ha először lehűti a területet egy tiszta, hideg vízbe mártott ruhával. Az ecet vagy egy kevés citromlé is jól hat a viszketés ellen, de enyhe égő érzést okozhat. Alternatív megoldásként vágjon fel egy hagymát, és enyhén dörzsölje oda-vissza a vágási felületet a harapás területén. Ha nem szeretne házi gyógymódokhoz folyamodni, a patikákban különféle rovarcsípés és -csípés enyhítésére szolgáló szereket találhat.
Hogyan küzdhetek a bolhabogarak ellen?Hogy ne kelljen állandóan bosszantani egy bolhacsípés miatt, a megelőzés a legjobb intézkedés. Ehhez gyakrabban kell kapálni, különösen a termőágyásokban, és a talaj felszínét nedvesen tartani – a bogarak egyiket sem szeretik, de sok zöldségnövény igen. Az ágyások talajtakarása vagy fóliázása is jó védelmet nyújt. Hagymát, fokhagymát és spenótot is érdemes társnövényként az ágyásba tenni, hogy távol tartsák a bolhabogarak és más kártevők.
Hol a leggyakoribbak a bolhabogarak?A bolhák szinte minden dísz- és hasznos növényen megtalálhatók. Azonban különösen kedvelik a keresztes virágú növényeket, például a káposztát, a retket, a retket, a fehérrépát vagy a levkojent vagy az aranylakkot. A kis bogarak kedvelik a finom, lágy növényi szöveteket, ezért elsősorban a fiatal leveleken és hajtásokon találhatók. Leginkább a talaj közelében maradnak.