Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Amikor a gombák fákon nőnek, ritkán vonják magukra a gombászok figyelmét. Köztük van a fagomba, amely ehető és ízletes. Különféle azonosító jellemzők segítségével azonosíthatók.

Dióhéjban

  • néhány fagomba csak fiatalon ehető
  • A laskagomba legízletesebb fagombája
  • a helyes azonosítás elengedhetetlen
  • nagy az összetéveszthetőség veszélye az ehető és a mérgező fagombák között
  • fontos azonosítási jellemzők: szag, megjelenés és előfordulás

laskagomba (Pleurotus ostreatus)

  • Nemzetség: Gomba (Pleurotus)
  • Illat: fűszeres, gombás
  • Íz: enyhe
  • Kupak: legfeljebb 20 centiméter átmérőjű, ezüstös szürkés, sima, kagyló alakú, kezdetben evolúciós él
  • Hús: fehér, a korral szívós
  • Szára: többnyire rövid, néha hiányzik vagy feltűnően hosszú (általában lombos fákon), vastag, erősen a kalaphoz tapad, nemezes alap
  • Lamellák: fehér, később krémfehértől sárgásig, hullámos szélek, nem nyúlnak a szárig
  • A spórák porszíne: fehérestől világos ibolyásszürkéig
  • Előfordulás: elhalt vagy élő lombhullató fák, ritkán tűlevelűeken, általában november közepétől tavaszig
  • Más laskagombákkal, például sárga nyelű kagylóval (Panellus serotinus) vagy bordás osztriga (Pleurotus cornucopiae) való összetéveszthetőség veszélye
  • Különleges tulajdonságok: akár tíz méter magas oldalsó növekedés is lehetséges, frissen a fáról sokkal finomabb, mint a szupermarketben, mint gyógyhatású és létfontosságú gomba egészségjavító, például az erősebb immunrendszer és a magas vérnyomás érdekében

Tipp: Mivel a szárak és a kalaphéjak általában nagyon rostosak és kemények, a szárat nem szabad megenni, és a kalaphéjat sokáig kell főzni.

Tölgy májcsemete (Fistulina hepatica)

  • Triviális nevek: májrizs garnélarák, májgomba vagy ökörnyelv
  • Nemzetség: Májcsiga (Fistulina)
  • Illat: kellemes gomba illat
  • Íz: enyhe, enyhén savanykás illat
  • Kalap: öt-35 centiméter átmérőjű, hat-kilenc centiméter vastag, a vörös különböző árnyalataiban a bézs-vöröstől a vérvörösen át a sötétvörösig, fehér szélű, sugaras csíkokkal, nyálkás, gyantaszerű váladékot választ ki, könnyen lefejthető bőr, sima él, konzol alakú
  • Hús: lágy állagú, vörös, mint a nyers húsé
  • Szár: oldalszár, szabálytalan
  • a halványsárga pórusok a kor előrehaladtával vöröses-vörösesbarnává válnak
  • A spórák porszíne: világosbarna
  • Előfordulás: vegyes erdőkben nyártól késő őszig a meszes talajban a lombhullató fákat, például tölgyeket és bükköket részesítse előnyben
  • Összetévesztés veszélye: fahéj színű lágy polipórusok (Hapalopilus nidulans), tölgy nyelvek (Buglossoporus quercinus), tölgy írisz polipórusok (Inocutis dryophila), vörös trametumok (Daedaleopsis confragosa)
  • Különlegesség: Fiatalon fogyasztható, mivel a legízletesebb; gyakran gombaporrá dolgozzák fel

Mókus (Polyporus umbellatus)

  • Gyakori nevek: Branchy Porling, Branchy Tufted Porling
  • Nemzetség: (Pedunculate) Porlings (Polyporus)
  • Illat: kellemes gomba illat
  • Íz: diós, a korral kesernyés
  • Gyümölcstestek: 2-7 centiméter átmérőjű, legfeljebb 100 centiméter átmérőjű fürtös, barnás pettyes, krémestől mogyoróbarna színű
  • Hús: fehérestől krémfehérig, vékony és törékeny szerkezetű
  • Szára: krémszínűtől világos barnásig, középen emelkedik
  • krémszínűtől a világosbarnáig terjedő pórusok/csövek, az idősebb példányokban szétválnak
  • Spóra por színe: fehér
  • Előfordulás: Lombhullató fák lábai, mint a tölgyek, kora nyártól őszig
  • Összetéveszthetőség: csörgő szivacsok (Grifola), széles levelű tyúkok (Sparassis brevipes)
  • Különleges tulajdonságai: fehérrothadást kiváltó, népszerű ehető gomba, a kínai gyógyászatban gyógy- és létfontosságú gombaként - elsősorban daganatok ellen használják

Közönséges csörgő (Grifola frondosa)

  • Gyakori nevek: Leaf and Spatula Porling, Maitake (japán)
  • Nemzetség: Csörgőszivacsok (Grifola)
  • Illat: kellemes gomba illat
  • Íz: enyhe illat
  • Kalap: három-hét, ritkán legfeljebb kilenc centiméter átmérőjű, legfeljebb 50 centiméter átmérőjű egyedi kalapokból csomók kialakulása, bojtos vagy rozettaszerű növekedés, szürkésbarnás, rostos vagy ráncos felület
  • Hús: világosbarna
  • Szára: szürkésbarna, számos vékonyabb ággal elágazó
  • fehértől törtfehérig terjedő vagy krémesbarna pórusok/csövek, a nyomatok elfeketedése nélkül
  • Spóra por színe: fehér
  • Előfordulása: többnyire tölgy és gesztenye gyökerek közelében, ritkán hárs- és bükk gyökereken, nyártól késő őszig
  • összetéveszthetőség a mókusokkal (Polyporus umbellatus), a hegyi (Bondarzewia) és az óriás pórusokkal (Meripilus giganteus), valamint a fodros tyúkokkal (Sparassis crispa)
  • Különlegességei: csak a fiatal példányok ehetők, gyakran használják a természetgyógyászatban

Értesítés: A csörgőszivacs olyan hatalmasra nőhet, amelyet más (ehető) fagombák nem tudnak elérni. 2022-ben egy példány egyértelműen csörgő szivacsként volt felismerhető, de több mint 20 kilogrammot nyomott.

Bársonylábrépa (Flammulina velutipes)

  • Gyakori nevek: bársonyláb, téli gomba, enoki (japán név)
  • Nemzetség: Bársonyos lábrózsa (Flammulina)
  • Illat: kellemesen gombás
  • Íz: gombás, enyhén édes, nagyon aromás
  • Kalap: két-kilenc centiméter átmérőjű, ritkán 20 centiméterig, sárgásbarnától mézsárgáig, ragacsos, világosabb szegély, a fiatal gombák széle ívelt
  • Hús: fehértől világossárgáig
  • Szár: legfeljebb 10, néha akár 15 cm hosszú, legfeljebb 1 cm átmérőjű, halvány hegy, sötétbarna alap, rostos, szívós és gumírozott, gyűrű nélküli szerkezet, régebbi példányban üreges szár
  • Lamellái: fehértől világossárgáig
  • A spórák porszíne: fehér
  • Előfordulása: elsősorban lombos fákon, általában késő ősztől tavaszig
  • Különlegességek: Kelet-Ázsiában kedvelt ehető gomba, ott termesztik, téli gomba

Sulphur Porling (Laetiporus sulphureus)

  • Triviális elnevezések: tojáspolipórus, keményfa kénpolipórus
  • Nemzetség: Sulphur Porlings (Laetiporus)
  • Szag: enyhén savanykás, gombás, gyümölcsös, nagyon aromás
  • Íz: savanykás, kesernyés bükk és tölgy növekedéssel, enyhe fűz és nyír növekedéssel
  • Gyümölcstestek: legfeljebb 30 centiméter átmérőjű, világossárga, narancs-sárgásbarna, legyező alakú, bársonyosan puha
  • Hús: piszkos vagy törtfehér vagy fakó fehér, száraz, törékeny szerkezetű, az idősebb példányok szívósak és kemények
  • Szár: hiányzik, vízszintes növekedés a fatörzsön
  • sárga, törtfehér pórusok/csövek
  • A spórák porszíne: fehér
  • Előfordulás: lombhullató fákon és tűlevelűeken, például lucfenyőn és fenyőn
  • összetévesztendő a puhafa kénporlingokkal (Laetiporus montanus) és a fahéj színű puha porlingokkal (mindkettő nagyon mérgező), az illatos aranyporlingokkal (Auriporia aurulenta) és az óriás- és hegyi porlingokkal
  • Különlegességek: az egyik agresszív fapusztító, csak fiatal fagombaként ehető, nyersen és nem ehető, ha mérgező fán nő (a méreg átkerülhet a gombára)

Cirmos fűrészlevél (Lentinus tigrinus)

  • Gyakori név: Cirmos gubanc
  • Nemzetség: Lentinus
  • Illat: kellemes gomba illat
  • Íz: enyhe, mint egy fiatal gomba, az idősebb példányok keserű illatúak, viszket a torok
  • Kalap: négy-kilenc, ritkán legfeljebb tizenkét centiméter átmérőjű, világossárga, fekete-barna pikkelyekkel
  • Hús: fehér tónusú, vékony szerkezetű, szívós
  • Szára: barna, sárgás-barnás-fekete pikkelyek, fehér száralap, karcsú, mélyen gyökerező, három-kilenc centiméter hosszú, legfeljebb négy centiméter átmérőjű
  • Lamellái: fehértől fehér-sárgás színűek a kor előrehaladtával, finoman fogazott élek
  • A spórák porszíne: fehér
  • Előfordulás: hordalékos és lombhullató erdők, tuskók, nyár, nyír és fűz ágak, tavasztól őszig
  • Lehetséges összetéveszthetőség pikkelyes fűrészcsőrűvel (Neolentinus lepideus), keserű törpecsomóval (Panellus stipticus), büdös papagájjal (Lepiota cristata)
  • Különlegesség: az idősebb példányok nagy szívósságuk miatt ehetetlenek - csak a fiatal gomba ehető

Júdás fül (Auricularia auricula-judae)

  • Gyakori nevek: bodza gomba, Mu-Err (Ázsia)
  • Nemzetség: Fülcimpa gombák (Auricularia)
  • Szag: semleges, néha dohos, földszagú
  • Íz: kocsonyás, gumiszerű medvéhez hasonló, enyhe illatú, gyakran íztelen
  • Kalap: 1-13, ritkábban 16 centiméter átmérőjű, fül alakú erezett, finoman nemezelt, halványszürke, ritkábban sárga vagy fehéres
  • Hús: barnás átlátszó, zselatinos, szárazon összezsugorodik, nedvesen pedig újra szétesik, szívós
  • Szára: ha van, a kalaphoz tapad, rövid szárú és barnás
  • Gyümölcstest: alján szőrös, fehér spóratömeg
  • Spórapor színe: fehér vagy törtfehér, sárgás
  • Előfordulása: Keményfák, különösen nyír és bodza, többnyire téltől tavaszig, ritkábban tavasztól őszig
  • Lehetséges összetéveszthetőség a kis júdásfüllel (Schizophyllum amplum), ezüstfenyő gyűszűvirággal (Cyphela digitalis), csésze lingerrel (Peziza)
  • Különlegességek: az ázsiai konyhában nagyon népszerű ehető fagomba, nyersen fogyasztható, létfontosságú és gyógygombaként a természetgyógyászatban és a kínai gyógyászatban

laskagomba (Pleurotus cornucopiae)

  • Gyakori nevek: szarvas laskagomba, elágazó laskagomba
  • Nemzetség: Gomba (Pleurotus)
  • Szag: lisztes, gyakran ánizs illatú, enyhén gombás
  • Íz: enyhe, enyhén lisztes
  • Kalap: legfeljebb 15 centiméter átmérőjű, világosbarna, szürke, sárga vagy fuksziabarnás, tölcsér alakú, ívelt, többnyire hullámos, részben szakadt szélű
  • Húsa: fehér, sárgul és az életkorral szívós
  • Szára: két-kilenc centiméter hosszú, egy-három centiméter átmérőjű, fehér, világos vagy szürkésbarna, többnyire fehér töve, hosszanti barázdákkal
  • Lamellák: törtfehér, krémfehér, gyakran rózsaszínű, vékony és szorosan elhelyezkedő barázdákkal
  • A spórapor színe: ibolya, ibolyabarnától a világos ibolyaszürkig
  • Előfordulás: elhalt keményfák, különösen fűz, szil és nyár, tavasztól késő őszig
  • enyhe összetéveszthetőség lehetséges más gombákkal, például füles gombával (Pleurocybella porrigens) és citromgombával (Pleurotus citrinopileatus), valamint laskagombával
  • Különlegesség: a liszt illatáról felismerhető a többi laskagombához képest

Gyakran Ismételt Kérdések

Az anistramete a fagombák alá esik?

Igen. Illatos tramete néven is ismert édes, kellemes illata miatt. Ez a fajta gomba azonban ehetetlen, bár nem mérgező.

Mi a teendő, ha a gombák nem azonosíthatók egyértelműen?

Ha nem tudja egyértelműen azonosítani a fa- vagy földgombákat, akkor a begyűjtés előtt konzultáljon szakemberrel, vagy hagyja a helyszínen. Semmilyen körülmények között ne próbáljon az ízlésen keresztül elhatározásra jutni. Ha gombagombáról van szó, már egy kis harapás is egészségügyi következményekkel járhat.

Károsíthatják a fát a gombák?

Igen. A barna és fehér rothadás a legkárosabb betegségek közé tartozik, ha élő fán fejlődik ki. Különösen a közönséges kénes polipórus (Laetiporus sulphureus) és a nyírfa polipórus (Fomitopsis betulina) ismert barna rothadásról. A fagombák káros paraziták, amelyek az elhalt fán bomlást okoznak.

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Zöldségeskert