A természetnek megvan a maga ritmusa. Ezt az évszakok befolyásolják, amelyek viszont számos tényezőtől, elsősorban az éghajlattól és a nap helyzetétől függenek. Minden fázist olyan növények jellemeznek, amelyek akkoriban meghatározott növekedési jelenséget mutatnak. Ezek az indikátornövények és fázisok egybe vannak rendezve az ember által évszázadok óta használt fenológiai naptárban.

Fenológia: jelenségek tanulmányozása

A fenológia egy speciális tudományterület, amely a növények egyedi fejlődési fázisainak rögzítésével foglalkozik. Az év különböző fázisokra osztható a biológiai folyamatok, például a virágzási időszak alapján, amelyek az indikátornövényeken keresztül érzékelhetők. A „megjelenés tanának” háttere Carl von Linné svéd természettudóstól származik, aki meghatározta a különféle növények virágzásának időzítésének első naptárát. Azóta a vegetációs jelenségek fenológiai rögzítése jelentősen bővült.

Ennek eredményeként az exkluzív felvételek tényleges háttere jelentősen kibővült, és már az időjárási szolgálatok és az egyetemek is használják. A gazdálkodók, erdészek és hobbikertészek is élnek a fenológiai évszámozással, mivel az független a meghatározott időpontoktól. Kizárólag a biológiai folyamatokra összpontosít.

Értesítés: Az őshonos állatfajok viselkedése szintén a fenológia szempontja, de nem szerepel a naptárban. Ezt kizárólag a növények határozzák meg, mivel ezeket sokkal könnyebb megfigyelni.

Fenológiai naptár: magyarázat

Ennek a tudománynak egy lényeges aspektusa a „fenológiai naptár”. Ez a naptári év tíz szakaszra bontása, amelyeket indikátornövények határoznak meg. Elméletileg az emberek mindig is ezt a koncepciót követték, hiszen például a búzát nem lehet télen betakarítani. Linné koncepciója lehetővé tette az egyes szakaszok még pontosabb rögzítését és ennek megfelelő felhasználását. A fenológiai naptár pontosan megmutatja, hogy az év mely szakaszaira oszlik, és mely indikátornövények jelennek meg ott. Ez áttekintést ad azokról a növényekről, amelyek megmondják, mikor ér véget a tavasz vagy kezdődik az ősz. A naptárban a következők szerepelnek:

  • Időszakok (fenológiai évszakok)
  • mutató növények
  • vegetációs jelenség

A rendszer nagy előnye, hogy a fenológiai naptár világszerte használható. Bár Ausztráliában nem használhatunk Közép-Európában őshonos indikátornövényeket, minden országnak megvannak a saját fajai, amelyek lehetővé teszik a naptár használatát.

A fázisok

A fenológiai naptár a klasszikus négy évszakhoz hasonló modellt követ. Négy átfogó évszak helyett viszont tíz olyan fázis van, amelyek kifejezetten az indikátornövényekhez igazodnak. A fázisokat a növényekben szezonálisan előforduló következő növekedési jelenségek alapján határoztuk meg:

  • virágzás kezdete
  • virágzás vége
  • levél kibontakozása
  • levél elszíneződése
  • levél hullás
  • tűtartó
  • tű elszíneződése
  • Gyümölcsrügyek kialakulása
  • gyümölcsérés
  • a gyümölcsök betakarítása

E jelenségek alapján meghatározhatók a fázisok. Ahogy az előző részben már leírtuk, ezek kissé eltolódnak régióról régióra. Például Karlsruhéban kicsit korábban érkezik a nyár közepe, mint az Érchegységben. Az alpesi térség hosszabb télre számíthat, mint a frankfurti térség. A fázisok ezért mozgékonyak, ami a fenológiai naptárakat az évfelosztás érdekes eszközévé teszi. Emellett a naptár betekintést nyújt az indikátornövényekbe, amelyek az adott ország adott fázisáról nyilatkoznak. Sok növénybarát kifejezetten indikátornövényeket keres, hogy a természetben közvetlenül felismerje az alábbi fázisok valamelyikét:

1. Kora tavasz: A kora tavasz közvetlenül a tél után következik, és a fenológiai naptár első szakaszának számít. A kezdetet a mogyoró (bot. Corylus avellana) és a hóvirág (bot. Galanthus) virágzása jelzi. A kora tavasz átlagosan február utolsó hetétől március közepéig vagy végéig tart, amikor az utolsó hó is eltűnik.

2. Első tavasz: Az első tavasz legjobb jele a forszitia (bot. Forsythia) virágzásának kezdete. Az első tavasz május első hetéig tart, és ebben az időszakban számos gyümölcsfa és bogyós bokor virágzik. A cseresznyevirágzás jellemző erre az időszakra.

3. Teljes tavasz: A teljes tavasz jellemző indikátornövénye a termesztett alma (bot. Malus domestica). Amint felfedezi az első almavirágzást, a tél elhagyta az országot, kivéve a jégszenteket. Egy másik mutató az orgona (bot. Syringa), amely illatos virágaival megbabonázza saját kertjét.

4. Kora nyár: A teljes tavasz átadja helyét a kora nyárnak, amelyet számos fű és vadvirág jellemez. A bodzavirágok is jelen vannak ebben az időszakban, ami elsősorban a júniushoz kötődik. A kora nyárra jellemző a magas pollenszint, ami nem kellemes az allergiásoknak. A gazdák ez idő alatt kezdik meg a széna betakarítását.

5. Nyárközép: Közvetlenül a nyár eleje után jön a nyár közepe, amikor általában elérik az év legmagasabb hőmérsékletét. A hársfák (bot. Tilia platyphyllos) virágzási csúcspontjukat ebben az időszakban érik. A ribizli (bot. Ribes rubrum és nigrum) és az egres (bot. Ribes uva-crispa) is betakarítható.

6. Nyár végén: A nyár utolsó szakasza a nyár vége. A berkenye bogyója (bot. Sorbus aucuparia) és a korai alma érik. Újabb széna betakarítás következik, ami a szezonális gabonabetakarítás végét jelzi.

7. Kora ősz: A kora ősz jellegzetes mutatója a mérgező őszi sáfrány (bot. Colchicum autumnale). Ezen túlmenően számos gyümölcsfajta, például szilva (bot. Prunus domestica subsp. domestica) és körte (bot. Pyrus communis) szüretelhető ekkor.

8. Teljes ősz: A diószüret (bot. Juglans regia) teljes ősszel. Hasonlóképpen, a vadon élő fák lombjainak színe megváltozik, miközben a termesztett példányok elveszítik leveleiket.

9. Késő ősz: A késő ősz télbe vezet november közepe és december eleje között. A legjobb jel a lombhullás a vadon élő fákról. Emellett a mezőgazdaság megnyugodott, és számos kerti növény téli védelemre szorul.

10. Tél: Csak néhány faj hirdeti a telet. Főleg hosszú nyugalmi időszak van, ami a következő évi mogyoróvirágzásig tart. A tölgyek (bot. Quercus) ezen a szakaszon elvesztik lombozatukat.

Régi hagyománya van annak a lehetőségnek, hogy az óvoda fázis alapján saját naptárt készítsenek. Kora tavasszal például nyírják a sövényeket és a gyümölcsfákat, míg a nyár közepén ideális a kétéves növények vetésére. A fenológián alapuló naptár sok esetben hatékonyabb, mint a dátumok, mivel az éghajlat közvetlenül megszabja, hogy mely intézkedések szükségesek vagy javasoltak.

Értesítés: A globális felmelegedés miatt az egyes fázisok határai átfedhetik egymást, vagy egész évszakok jelentősen eltolódhatnak. Főleg tavasszal sok indikátornövény észrevehetően korábban jelenik meg, mint a korábbi évtizedekben, mivel Közép-Európában már nem olyan kimondottan a tél.

Fenológiai naptár: Megbízható?

Nem lehet egyszerűen megválaszolni azt a kérdést, hogy a fenológiai naptár megbízható-e. Ennek oka a perspektíva. Szem előtt kell tartani, hogy a fenológia lehetséges problémája az időjárástól és egyéb külső hatásoktól való erős függés. Első pillantásra ez jelentősen korlátozhatja a megbízhatóságot, ha minden fázist egy dátum pontos meghatározására használunk. Ez nem így van. A fenológiai fázisokat eddig elsősorban azért alkalmazták, hogy a hasznos növények termesztésének egyes fázisait könnyebben kronológiailag lehessen osztályozni. Ebbe beletartozik:

  • vetés
  • ültetés
  • aratás
  • széna vágott

Ezeknél a fenológiai naptár rendkívül megbízhatónak számít, hiszen még a hasznos növények is alkalmazkodnak az éghajlathoz. Ez azt jelenti, hogy ha korábban kezdődik a tavasz, ezt például egy korábbi mogyoróvirágzásról lehet felismerni. A gazdálkodók ezt útmutatóként használhatják, és korábban vethetik el a megfelelő gabonafajtákat. Emellett az elmúlt 40 évben kiterjedt kutatások folytak az indikátornövények megfigyelésével kapcsolatban, különösen Németországban és Közép-Európában. Az indikátornövények segítenek felismerni, hogy a klímaváltozás milyen mértékben érinti a természetet. Így hobbikertészként vagy növénykedvelőként is nagy biztonsággal meg tudja állapítani a konkrét növényekről, hogy közeleg-e a tavasz vagy lassan vége a nyárnak.

Kategória:

Kerttervezés